Télen hideg van, befagynak a vizek, leesik a hó. Számos állatfaj nem talál táplálékot, és különbözo módon vészeli át a hideg évszakot.

 

Az egyik stratégia az inaktivitás. Az életfolyamatok minimálisra csökkentésével a meglévo energiájuk elegendo lehet tavaszig. Bizonyos emlosök téli álmot alszanak, a rovarok bebábozódnak, hibernálják magukat, a békák iszapba temetkeznek, a halak a víz fenekére vermelik el magukat stb.

Másik stratégia az elvándorlás. A madarak egy része nagy távolságra, melegebb tájakra költözik, ahol biztosan megtalálja a táplálékon kívül a neki megfelelo élohelyet is, majd tavasszal újra visszatér, szinte menetrendszeru pontossággal.

Egy részük csak kóborol: éppen annyira távolodik el eredeti élohelyétol, amennyire a táplálékszerzés, piheno- és éjszakázó hely igénye megköveteli, és ha az idojárás kedvezobb, azonnal visszatér. A vadludak enyhe teleken áttelelnek, vagy csak pár hétre húzódnak délebbre. Ha nincs hó, találnak a vetéseken élelmet, és ha nem fagy be a víz, ahol éjszakáznak, addig maradnak, amíg lehet.

A ragadozók egy része, és a varjúfélék, valamint több magevo – galambok, verebek, zöldikék – és néhány rovarevo, mint pl. a cinegék itt maradnak, mert hidegben is megtalálják speciális táplálékukat. Más énekesek (meggyvágók, fenyopintyek, csonttollúak) és egyes ragadozók (kis sólyom, vándorsólyom, gatyásölyv, kékes rétihéja, rétisas) északabbról jönnek hozzánk telelni.

 

Ha leesik a hó, eltakarja a táplálékot. A ragadozóknak táplálékbázist jelento, téli álmot nem alvó pockok is sokszor a hó alatt közlekednek. Ilyenkor a télen tisztított országutak terített asztalt jelentenek az állatoknak. A takarmányszállító kocsikról elszóródó magokat a magevo madarak és rágcsáló emlosök, azokat pedig a ragadozók fogyasztják, a varjak és szarkák pedig az elgázoltak tetemeit.

A másik táplálékbázis az emberi környezet. A mindenevo varjak ilyenkor tömegesen lepik el a lakott területek parkjait és a szeméttelepeit, az éjjel egerekre vadászó erdei fülesbaglyok tízesével-húszasával láthatók egy-egy facsoporton. Az apró énekesek a madáretetok vendégei, a rájuk vadászó karvalyokkal együtt.

Az osz és a tél a vadászat ideje, fácán, vadkacsa és vadlúdvadászatok után mindig kerül sebzett zsákmány a ragadozóknak. Ezt a réti sasok is tudják. Sokszor a puskalövések hangjára már megjelennek a vadászterületen. A réti sas eredetileg halevo, de ha nem kerül sok fáradságába, megfogja a sebzett vadkacsát, vadlibát. Ezért követik a vonuló vadlúdcsapatokat, és maradnak, amíg van táplálék. Ha a vadludat továbbállnak, a sasok még maradnak, ha van a befagyott halastavakon lék, ahol halászhatnak, vagy találnak kint felejtett haldögöt.

 

Ha nincs, akkor elmennek, de ha etetik oket, akkor maradnak tavaszig. Az etetés lehet hallal, amit a rókák széthordanak. Nagyobb állat teteme (marha, lódög) nem viheto el könnyen, és tovább is tart. Persze a hullamegsemmisítés ezen módja járványvédelmi és higiéniai okokból az állategészségügyi eloírásoknak nem felel meg. Ezért csak külön engedéllyel, ellenorzött körülmények között, állatorvos által megvizsgált, fertozo betegségtol mentes állatok hulláival, meghatározott területen, fertotlenítheto helyen történhet, ahol kerítés tartja távol a legelo háziállatokat és vaddisznókat. A Hortobágyi Nemzeti Park területén négy etetohely muködik, melyeket rendszeresen látogatnak az itt telelo sasok.

Orvvadászat

Hazánkban és az EU-ban minden ragadozó madár védett. Fácántelepen sem loheto semmilyen ragadozó madár, legfeljebb – külön engedéllyel – kizárólag a héja csapdázható, melyet megfogása után máshol szabadon kell engedni. A ragadozókat más, vadászható fajjal nem lehet összetéveszteni, így elejtésük mindig szándékos és törvénytelen. Aki ilyet tesz, orvvadász, akkor is, ha a területen vadászatra jogosult. Bár a törvény tiltja, és szigorúan bünteti, mégis évrol évre kerülnek meg sörétezett egerészölyvek, héják, és fokozottan védett sasok, sólymok is. Sajnos sok röntgenképünk van az orvvadászok áldozatairól.

A puska elsütése a pillanat tört része, a gyógyítás hónapokig tart, nehéz, sokba kerül, és kevéssé eredményes. A sörétlövés a testfelületen egyszerre több sörétszem becsapódása által kiváltott sokkhatás következtében azonnal öl.

Életben akkor marad a madár, ha túl kevés sörét éri, szárnyazott, vagy lotávolon túl már kisebb energiájú sörétszemek találják el. A még életben kézre került lott ragadozók általában közepes, vagy nagytestuek, és általában szárnyazottak, sokszor több napja, vagy hete szenvednek. Általában vadászterületen, fácánnevelo telepek környékén lelhetok fel. A lövedék bemeneti nyílása fölött a bor általában zárul, a vérzés nem feltuno, a diagnózis sokszor csak röntgennel lehetséges.