Ha esik az eso, a víz összegyulik, megtalálja az utat, és folyik, messzirol messzire. Tavasszal a hóolvadással a hegyekbol lezúduló víz duzzasztja a folyókat, és országhatárokon át visz magával mindent, ami bele kerül. Vegyszereket, mérgezo anyagokat is. A vizes élohelyeken, halastavakban, árasztásokban, laposokban, különféle mérgezések okozhatnak károkat. A mérgezések eredete lehet természetes, ilyen a botulizmus. A nyári melegben alacsony vízállás esetén, a fokozott szerves anyag bevitel mellett az algák és vízi növények túlszaporodásával létrejövo oxigénhiányos környezetben a természetben jelenlevo Clostridium botulinus toxin okozza az úgynevezett „tavi bénulást”. Ez akár a vízimadarak tömeges elhullásához is vezethet. A betegség megelozheto a víz szintjének jelentos megemelésével és áramoltatásával, a szerves anyag bevitel mérséklésével. A bénult betegek nagy mennyiségu ivóvíz szondán át való bevitelével sok esetben megmenthetok. Az emberi gondatlanságból a vizekbe került növényvédo szerek rendszeresen kimutathatók a vízbol, az algákból, a halakból és az ezeket fogyasztó halakból és madarakból. A növényvédo szerek sokféleségébol adódóan a diagnózis sokszor bizonytalan és hosszadalmas, drága labormunkát igényel. A mezogazdasági területekrol leginkább karbamát hatóanyagú csávázószerek, peszticidek, kerülnek a vizekbe. Legtöbbször az adható ellenszer már késon kerül alkalmazásra.

Fertozo betegségek:

A vizes élohelyeken a vízen táplálkozó és oda üríto vadrécék és más víziszárnyasok között a víz fertozo betegségek gyors terjesztésében játszik szerepet. Vadon élo madarakban a fertozo betegségek ritkák, foleg szabadon tartott házibaromfi fajoktól kaphatnak el baktériumos, vagy vírusos betegséget, ha az alapveto higiéniai eloírásokat nem tartják be a tulajdonosok.

A baromfikolera minden madárfajra veszélyes. Foleg vízibaromfi és pulyka állományokban jellemzo, 24 óra lappangás után tömeges elhullást okoz. Ha a tartók nem védekeznek vakcinázással, a betegség nagy valószínuséggel jelentkezik és olyan tömegu elhullással jár, hogy a termelo fizikailag képtelen a sok elhullott állatot idoben eltávolítani. A legeltetett lúdállományokról és halastavi lúd- és kacsaállományokról átterjedhet vadon élo társaikra, vagy az össze nem gyujtött hullákat fogyasztó varjakra, szarkákra, réti sasokra is. A pusztán kisemlosökkel (egerekkel, pockokkal, ürgékkel) táplálkozó ragadozók és kaszálás után, takarás nélkül maradt pockokat, szöcskéket kereso gólyák, gémek, kócsagok a védett pusztákon biztonságban élnek. Szinte semmilyen veszély nem fenyegeti oket.