A védett területeken elvben nincs vadászat, nincs mezogazdasági vegyszerezés, nincs jármuforgalom, és lassan az elektromos vezetékek is a föld alá kerülnek.

Az emberi tényezo azonban itt is jelen van. Van orvvadászat, szándékos mérgezés, turista forgalom, és még sok villanyoszlop és vezeték. Van pusztai tuz, amit emberek gyújtanak, és van belvíz, ami magával hozza a máshol használt vegyszereket, mérgeket. Van szemetelés, és madarak lábait lefuzo horgászzsinór.

 
Ragadozómadarak

A kerecsensólyom az ókortól napjainkig a legkeresettebb solymászmadár. Nagy, eros, szép, és mindenre megtanítható. Foleg intelligenciája és a gazdájához való kötodése miatt kedvelik, olyan, mint a magyar vizsla a vadászkutyák között. Legjobban ürgét szeret fogni, de az arabok használják galléros túzok és gazella vadászatra is. A gazellát persze nem öli meg, csak lelassítja, amíg a lovas vadászok utolérik. Elterjedése kedvenc tápláléka, az ürge elterjedésével egyezik meg, mely az Altájtól a Kisalföldig húzódik. A turul legenda igaz: Oseinket, akik a solymászatot annak idején behozták Európába, valóban a turul vezette. Mivel hazánk határainál nyugatabbra és északabbra nem fordul elo, mert ott már nem alföld, hanem hegyek vannak, és ürge helyett mormota él, amit a nyílt területen vadászó sólyom nem kedvel, a mai napig Magyarország a kerecsen elterjedésének nyugati határa.

A mezogazdasági kemizáció, a DDT, az 50-es, 60-as években a károsnak ítélt ragadozók fokozott vadászata mellett a solymászat számlájára írt, de valójában a kereskedelmi célú fészekfosztogatók is hozzájárultak ahhoz, hogy a 70-es években néhány párra csökkent a hazai fészkelo kerecsensólymok száma. Hála a hazai és nemzetközi környezet- és természetvédelemnek, ma már több, mint száz pár fészkel nálunk.

Ez nem mondható el az ázsiai populációról, mely töredékére esett vissza. Ebben máig jelentos szerepe van az arab solymászoknak, akik vagyonokat áldoznak egy-egy szép vadon fogott példányért. Legtöbbre a kazahsztáni „arany színu” változatát tartják, az európai kerecsen nem annyira keresett. A közép ázsiai országokból a legutóbbi idokig ezerszámra szállították a sólymokat a gazdag arab országokba illegálisan, vagy államközi szerzodés keretében hivatalosan is.

Amíg az európai és ázsiai solymászok a régen saját igényeik kielégítésére vad sólymok fészkébol szedték ki a fiókákat, ügyeltek arra, hogy maradjon utánpótlás. Akkor is orizték a fészket, azért, hogy ne más fossza ki. Akkor is volt kereskedelem, a török hódoltság idején elofordult, hogy sólymokban fizettük az adót. Mégis volt sólyom elég.

Ma már csak tenyésztett sólyommal lehet vadászni, Magyarországon – a visszaélések kizárása miatt – nem szabad kerecsennel solymászni, solymászati vagy kereskedelmi céllal nem is tenyésztheto. A tartósan sérült példányokat solymászok segítségével mentohelyeken tenyésztik, és utódaikat szabadon bocsátják.

A fészkeket nálunk már nem kell orizni a fészekrablók ellen, és remélhetoleg az ázsiaiakat sem sokáig, mert egy évtizede az araboknál is megjelentek a mesterségesen tenyésztett hibrid sólymok, melyek (kívánság szerint) még nagyobbak, még szebbek, ráadásul legálisak és olcsóbbak, mint az egyre nehezebben hozzáférheto északi és kerecsensólymok.