Hortobágyon, a Madárkórház Alapítvány az országban egyedül álló kórházat muködtet. Az intézmény az egész ország területérol, de foként a Hortobágyi és Bükki Nemzeti Parkból bekerülo, sérült, beteg, védett madarak állatorvosi ellátását, kórházi ápolását és rehabilitációját végzi. Az évente beérkezo 200-300 beteg közül 35-40 % visszakerül a természetbe.

A madárkórház

A hortobágyi madárkórház 1999 óta muködik. A madármento tevékenység szervezett formában 1991-óta folyik a Hortobágyi Nemzeti Park Górés tanyán lévo ragadozómadár rehabilitációs állomásán. Ott jelenleg csak a már gyógyult páciensek rehabilitációja és a szabadon engedésre alkalmatlan, fokozottan védett madarak zárt téri tenyésztése történik. Az állatorvosi ellátást igénylo betegek kezelésére Hortobágy községben állategészségügyi centrumot hoztunk létre. Itt a madárkórház mellett a visszavadításra alkalmas nagy sasröpde, állatgyógyszertár, nyilvános labor is muködik. Kórházi szintu muködéshez megfelelo szakosított ellátást lehetové tevo helyiségek (vizsgáló, röntgen, mutó, labor, fertozo betegelkülöníto, intenzív osztály), megfelelo muszerezettség, és a betegek elhelyezéséhez a gyógyulási fokozatoknak megfelelo, különbözo méretu és belso kialakítású helyiségek, kifutók, röpdék, és 24 órás szakorvosi felügyelet szükségesek. Ez utóbbit dr. Déri János és távollétében helyettesíto önkéntes állatorvosok látják el. A kórházi muködéshez kutató és oktató tevékenység is társul, melyet a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának Belgyógyászati Tanszékérol dr. Beregi Attila docens koordinál. Évek óta bel- és külföldi állatorvostan-hallgatók töltik itt szakmai gyakorlataikat, és több egyetemista, diák önkéntes is segíti nyaranta a munkát. A kórház nyitott, melyet a hortobágyi Madárparkban a látogatók számára látványkórház, madármento kiállítás és öko-teleház egészít ki, és látogatható nagyröpdével, tavakkal, játszótérrel, pihenoparkkal vesz körül, ahol a madarak rehabilitációja végig figyelemmel kísérheto.

A vadmadarak sérülésének, betegségeinek okai

A bekerülés okai közül elsosorban szárnytörött, baleseti sérültek, lott, áramütött és mérgezett esetek a számottevoek. Ezek minden esetben az emberi civilizáció, gondatlan, vagy szándékos károkozás, de mindenképpen az emberi jelenlét hatásaival függenek össze. A baleseti sérültek közül az autóbalesetek következtében az utakon kis- vagy középtestu madarak sérülnek. A nagyobb testuek, sasok óvatosabbak, elkerülik az utakat, a nagy gázló madarak nem ott táplálkoznak. Az utak mentén a takarmányt szállító jármuvekrol lehullott magvakat szedegeto, apróbb énekesek általában nem élik túl az ütközést. A varjak, szarkák szemfülesebbek, de az ugyanitt táplálékot találó rágcsálókra vadászó, foleg a zsákmányejtésre koncentráló ragadozók, nappal az ölyvek, vércsék, éjjel a baglyok, különösen a számukra megszokott – megengedett – sebességet jelentosen túllépo gépjármuvek áldozatai lesznek. A sérültek általában polytraumatizáltak, alkar-felkartörések sokszor együtt fordulnak elo, gyakori a láb- és elofordul a kulcscsont és medencetörés is, sok esetben belso szervek sérüléseivel, belso vérzéssel, agyrázkódással együtt. Az önálló agyrázkódás általában a repülo zsákmányt szenvedélyesen üldözo kistestu ragadozóknál, tükrözodo üvegfelületnek, vagy fehér falnak ütközo karvalynál, kabasólyomnál fordul elo.

A nagytestu és hosszú szárnyú fajok (nagy sasok, gólyák, darvak, gémek) elsosorban légvezetéknek ütközve szenvednek általában alkar-, ritkábban kézto-, vagy felkartörést.

Erre leginkább rossz látási viszonyok között, (ködben, vagy szürkületkor, sötétben) kerül sor.

Az áramütésnek itt nincs szerepe, csupán a fizikai ütközés hatása következtében sérülnek a madarak.

A balesetes esetek közül lábtörés általában a fiókák fészekbol való kiesésekor történik.

A védett állatok lelövése általában a héjákat és egerészölyveket érinto szándékos orvvadászat. Ilyenkor szintén polytraumatizált, több szerv sérülésével járó esetek a jellemzoek, de a még életben kézre kerültek általában szárnytöröttek.

Az áramütést a villanyoszlopok fém keresztágára szálló, és valamelyik vezetékkel érintkezve, az áramkört lábával és szárnyával záró madarak szenvednek. A kézre került vörös vércsék 99 %-át, és egerészölyvek 30 %-át érinti. Ilyenkor az életben maradt betegeknek az áramkört záró végtagjai megbénulnak, majd elhalnak.

A mérgezések általában vizes élohelyeken, a halastavak biológiai egyensúlyának a planktonok szaporodását célzó trágyázással való felborítása következtében fellépo botulizmus, illetve a mezogazdasági kemizáció során az élo vizekbe jutó vegyszerek következtében alakulnak ki.

Sajnos minden évben elofordul a kártékonynak vélt ragadozók szándékos mérgezése állattelepek környékén és fácános vadászterületeken. A leggyakrabban a rovarirtásra használatos szerves foszfát észterek, és a csávázószerként is használatos karbamátok kerültek kimutatásra.

A fertozo betegségek nemritkán az állattartás és veszélyes hulladék kezelés szabályainak be nem tartásával függenek össze, amikor beteg háziállatok, vagy azok fertozo tetemei, váladékai kerülnek a természetbe. Ilyen pl. a vakcinázatlan, nagyméretu vízibaromfi állományokban fellépo baromfikolera következtében elhullott, és a legelon hagyott állatok tetemeit fogyasztó ragadozók fertozodése.

A félheveny és idült mérgezések, belgyógyászati, vagy fertozo megbetegedések következtében figyelmetlenebb madarak gyakrabban válnak balesetek, vagy orvvadászat áldozataivá.

Madármentés, amíg a beteg orvoshoz kerül

A sérült, beteg madarak fellelhetosége a fentiekbol következoen az utak mentén, villanyvezetékek alatt, villanyoszlopok tövében, baromfitelepek, fácántelepek környékén és vizekben gyakoribb. Foleg a nagyobb testuek, elsosorban ragadozók és nagy gázló madarak kerülnek meg, mert egyrészt jobban észrevehetoek, másrészt nagyobb energiatartalékaik révén tovább bírják ki élve, mint az apróbb énekesek.

A beteg madarak megfogása balesetveszélyes lehet, a ragadozók karmaikkal, a gólyák, gémek csorükkel védekezhetnek. Ezért célszeru a madár fejét letakarni, és borkesztyuvel a csudjét és nyakát óvatosan átfogva, szárnyát testéhez simítva, hónunk alá véve rögzíteni.