Télapó egyre inkább átveszi a trónját. Itt-ott már meg is rázta a szakállát, szertefújta a lombokat. A környezetünkben élo állatvilág dúsan terített asztalát felszámolja, morzsát is alig hagyva a hosszú téli napokra. A költözo madarak elvonultak, de maradtak olyanok, amelyek nem tudtak az egészségesekkel tartani. Rájuk nagy megpróbáltatás vár. Legtöbben el is pusztulnak. A nem költözo madarak is nehéz helyzetbe jutnak, hiszen szembe kerülnek a nagy hideggel, vastag hótakaróval, ragadozókkal, és olykor az éhséggel is. Mi emberek kell, hogy segítsünk nekik az életben maradásért. Mit tehetünk? Óvni, etetni, itatni kell oket, de nem mindegy, hogyan. Az erdok, kertek fáinak csupasz koronáit és a bokrok surujét elhagyó madarak nagy része az emberek környezetében keres menedéket. Itt nagyobb biztonságban vészelhetik át a telet. Kiskertünkben felszerelt madáretetoket és itatókat felkeresik, és ha már egyszer rátaláltak, naponta visszatérnek, odaszoknak. A hazánktól északabbra élo madarak egyes fajait a tél szorítása délebbi tájakra kényszeríti. Hozzánk is jönnek, ezért oket is vendégül kell látni. A hideg ész az éhség miatt magas kalóriatartalmú táplálékot adjunk madarainknak. Ilyenek az olajban gazdag magvak, mint pl. a napraforgómag, tökmag, dióbél, stb. Adjunk zsírtartalmú eleséget is, nyers szalonnát, hájat, zsíros hús és faggyút is. Fentieket már magunk barkácsolt, akár szaküzletekben kapható etetokbol kínálhatjuk éheseinknek. Vannak olyan madaraink is, amelyek szívesebben csipegetek a földrol, mint a terítékbol. Ilyenek a gerlék, a verebek, pintyek és mások. Az etetoket célszeru minél nagyobb alapterülettel készíteni, és tetovel ellátni, hogy egyszerre több madár is kényelmesen és biztonságosan tudjon „szemezgetni”. Ha módunkban áll, helyezzünk ki több etetot is, ezzel csökkenhetjük a zsúfoltságot és az ezzel járó torzsalkodást. Fakopáncsok, cinkék, és verebek szívesen fogyasztják a dióbelet is. Nagyobb fák törzsére, ágára erosített fenyodeszka darabba, szegezett, hasított dió igazi csemege a számukra. A cinkéket táplálhatjuk napraforgómagból és faggyúból összegyúrt pogácsával, amit kis hálózsákban függesszünk ki az eteto mellé. Gondoskodjunk az etetok és környékének tisztántartásáról. Az etetés legyen rendszeres. Hideg idoben és vastag hótakaró esetén adjunk bo élelmet, de enyhe idoben csak keveset helyezzünk ki. Számítsunk arra, hogy a vastag hólepel és a zord ido egyre több madarat kényszerít az etetokhöz. Emiatt elore szerezzük be a szükséges táplálékot. Az etetés mellet legyen gondunk az itatásra és a fürdetésre is. Erre a célra olyan konyhai, vagy egyéb edényt használjuk, amely nem magasabb 5-6 cm-nél és nem terjedelmesebb 20 cm-nél. Ilyen lehet egy serpenyo, egy tepsi, vagy más alkalmatosság. Fontos, hogy 4 cm-nél ne legyen magasabb az edényben álló víz szintje. Helyezzünk az itatóba egy ökölnyi méretu tiszta kavicsot, amely a szél ellen leterheli az edényt. Itatni lehetoleg másfél méteres magasságból célszeru, mivel itt a macskák már nem érik el a madarakat. Minden nap cseréljünk vizet úgy, hogy mindig tiszta és friss legyen. Fagyos napokon többször is adjunk kézmeleg vizet. Sokan vagyunk, akik közelrol szemlélve szeretünk gyönyörködni a kis röpködo, csipegeto ékszerekben. Ilyenkor egy leterhelt, alacsony virágládát tehetünk az ablakpárkányra, amely alá a lehulló szennyezodések megfogására vékony deszkát, vagy más lemezt helyezünk. A tisztántartásról ez esetben is gondoskodjunk. Vendégeinket idonként háborgatják a ragadozók. Ellenük úgy védekezhetünk, hogy menekülo helyet létesítünk. Ennek egyik módja az, hogy az eteto és itató helyet nagyon suru, bokros hely közelében alakítjuk ki. A másik megoldás szerint laza ágrozsét, vagy farakást telepítünk a bokor pótlására. A lelkiismeretes vendéglátással számos madarat megmenthetünk. Elérjük, hogy néhányan fészkelni is fognak házunk közelében, és a jövo télen is megtisztelnek bennünket. Addig is csicseregjenek örömmel és szaporodjanak egészségben, a legnagyobb örömünkre.