2011. márciusában Baján zajlott le a Környezet-és Természetvédő Szervezetek XXI. Országos Találkozója (Zöld OT). A zöld civil szervezetek legnagyobb hazai érdekvédelmi fórumaként számon tartott konferencián a tavalyi hortobágyi találkozó folytatásaként idén is megtartottuk a Vadmadárkórházak és madármentő helyek szerepe a madármentésben című szekcióülést.

A hazai zöld civil szervezetek elfogadták és támogatták a szekció állásfoglalását, köztük volt az MME és más természetvédelmi és állatvédelmi civil szervezet is. Az általunk ismert, e témával is foglalkozó, vagy foglalkozni kívánó, és az OT-n magát nem képviselő szervezeteket az állásfoglalásnak megfelelően megkerestük. A Magyar Nemzeti Ragadozómadárvédelmi és Solymász Egyesülettel előzőleg egyeztettünk, és megkerestük a Hortobágyi Nemzeti Park új igazgatóját. Szilágyi Gábor a Madárkórház Alapítvány és a Hortobágyi Nemzeti Park utóbbi években jó irányba fejlődő szakmai és turisztikai együttműködését továbbra is támogatja.

Megjegyzem, nem volt ez mindig így. Akik ismerik a Madárkórház fordulatos múltját, még emlékezhetnek arra, hogy az 1999-ben alapított, akkor jól induló, és környezetvédelmi pályázatokon eredményesen szereplő alapítvány működtetése 2002-től komoly nehézségekbe ütközött. A természetvédelmi vezetés szemléletváltása miatt korábbi rendszeres bevételeink megszűntek, hazai pályázatokon alig nyertünk támogatást. Ezzel az akkor 5 millió Ft-os költségvetéssel gazdálkodó alapítvány fizetésképtelenné vált, és komolyan felmerült a kórház bezárásának szükségszerűsége, ami be is következett volna, ha akkor nem áll mellénk a média és egy társadalmi összefogás. Az alapítvány tovább működött, széllel szemben, állami támogatás nélkül gyógyítottuk a madarak százait, ráadásul eredményesen. Ugyanakkor – felsőbb utasításra – Hortobágyról a Nemzeti Parkban kézre került sérült madarak százait a Fővárosi Állat- és Növénykert kormány által finanszírozott mentőhelyére szállították, 200 km-re. A sok esetben nyílt törésekkel. azonnali kórházi ellátást igénylő madarakat napok múlva ott már sokkal kevesebb eséllyel tudták gyógyítani, így tudomásom szerint egy részük elaltatásra került. Ezen a képtelen helyzeten egy-másfél éve még Sándor István igazgatóval sikerült elérni azt, hogy az azonnali ellátást igénylő madarakat a hortobágyi Madárkórházba szállítsák a természetvédelmi őrök. Az alapítvány működése ma stabil, amit támogatóinknak és az adózók 1 %-os felajánlásainak köszönhetünk. Ezt segíti a 2006-ban uniós támogatással létrehozott Hortobágyi Madárpark, mely a látogatók szemléletformálásán kívül egyben turisztikai bevételt is jelent az alapítványnak. A minisztériumban már más a szakmai vezetés, Dr. Pertich Attila titkárságvezető – aki szintén állatorvos, és szakmailag átlátja a helyzetet – kedvezően fogadta javaslatunkat. Pénzt nem ígért, de támogatja azt, hogy a tevékenység bemutatásával lehetősége legyen az ilyen szervezeteknek bevételhez jutni, és az ehhez szükséges tartási engedélyekért a jövőben ne kelljen ügyintézési díjat fizetni. E tekintetben modellértékűnek vehető a Tisztántúli Zöldhatóság eddigi jogalkalmazása, és a Hortobágyi Nemzeti Parkkal kialakult együttműködés. Megbízta kollégáit az általunk benyújtandó anyag alapján tervezett jogszabály előkészítésével. Az anyagot beadás előtt tervezzük a nemzeti park igazgatóságokkal is véleményeztetni. Mivel az állatkerti állatorvosokkal március végén egy konferencián érdemben nem tudtuk ezt a kérdést megvitatni, ezúton tesszük közzé az OT állásfoglalását véleményezésre, és társadalmi vitára.

Dr. Déri János

Vadmadárkórházak és madármentő helyek szerepe a madármentésben szekció állásfoglalása

A magyar állam tulajdonosi jogokat gyakorol a hazánkban élő vadon élő madarak felett, a védett, fokozottan védett madarak tartását engedélyhez köti. Az állam a tulajdonát képező vadon élő madarak betegségei, sérülései esetén viszont jelenleg nem biztosítja számukra a megfelelő állategészségügyi ellátást, holott ugyanezt elvárja a kedvenc vagy haszonállatokat tartó állampolgáraitól, és bünteti, ha azok tulajdonosa nem gondoskodik állategészségügyi ellátásukról. Ugyanakkor az állampolgárok nagy száma siet a talált sérült, beteg madarak segítségére, és várja el tisztességes állategészségügyi ellátásukat, amely jelen pillanatban nem megoldott. Az állam helyett a vadon élő madarak gyógykezelését főleg civil szervezet formájában működő madárkórházak látják el, így a szekciót kezdeményező hortobágyi Madárkórház, a székesfehérvári Vadmadárkórház, – részben néhány állatkert és vadaspark – saját maguk által előteremtett, alapítványi költségvetésükből, amely gyógykezelésért a tulajdonos állam nem fizet az ellátó állatorvosnak. Az is ismert, hogy több helyen laikusok által működtetett mentőhelyeken, szakemberek és megfelelő felszerelés nélkül, nem állatkórházi keretek között gyógykezelnek vadon élő madarakat, amely súlyos állategészségügyi állatvédelmi aggályokat vet fel. A beteg állatok gyógykezelésére Magyarországon kizárólag állatorvosi végzettséggel rendelkező állatorvos jogosult. A 2010-es Zöld OT ugyanezen szekciójának állásfoglalásában tett megoldási javaslatokat a Vidékfejlesztési Minisztériumnak megküldtük, és személyes egyeztetésre is sor került, mely során a meglévő jogszabály alkalmazását egységesen értelmezve egyszerűsítik a mentett védett madarakkal való eljárást. A tárgyalás során felmerült, hogy a védett madarak mentésével foglalkozó intézmények, madárkórházak és mentőhelyek jogi hátterének tisztázására lenne szükség. Az előző OT szekció állásfoglalásában elfogadott javaslatok és a jelen szekció alkalmával felmerült új szempontokkal kiegészített, egységes megoldási javaslatunk a következő:

Egyértelműen elkülönítendő a madarak egyedvédelme és populációvédelme, de mindkettő fontos a madarak védelméért, egyik sem helyettesíthető a másikkal, hiszen a populáció az egyes egyedekből áll. Az egyedvédelem, a sérült, beteg, fészekből kiesett madarak gyógyítását jelenti, mely a populációvédelemtől eltérő eszközökkel és módon végzi tevékenységét. Az egyedvédelem a madárkórház, a populációvédelem a nemzeti parkok feladata. A vadon élő madarak gyógykezelése védettség fokától és gyakoriságuktól függetlenül állatvédelmi, környezetvédelmi, társadalmi elvárások miatt elengedhetetlenül szükséges. A madarak gyógykezelésére kizárólag állatorvosi végzettséggel rendelkező szakember jogosult, ezért a mentett madarak elsődleges vizsgálatát és ellátását minden esetben állatorvos végezze. A speciális szakismeretet és ellátást igénylő beteg madarak kezelését a legközelebbi, megfelelően felszerelt állategészségügyi intézményben, azaz csak vadmadárkórházban kell végezni. Ezért ki kell alakítani területi illetékességgel regionális mentőközpontként működő, megfelelő felszereltséggel és szakemberekkel rendelkező vadmadárkórházak hálózatát. A rendszer kiépítése során törekedni kell a meglévő intézmények bevonására. Ezekről és az ügyeleti hálózatban résztvevő szervezetekről és személyekről nyilvántartást kell készíteni az illetékes hatóságok, nemzeti park igazgatóságok,és a nyilvánosság számára. A Vadmadárkórházak háttérintézményei a madármentőhelyek, melyek a madarak beszállításában, gondozásában elhelyezésében, elvadításában segítenek. A mentőhelyek állatorvosi felügyeletét a vonatkozó meglévő jogszabályok szerint biztosítani kell. A vadmadárkórházak gyógyító, oktató-, (bemutató-, ismeretterjesztő,) kutatóközpontként is működnek kiadott működési engedélyük alapján, mely szerint az állam tulajdonát képező beteg, sérült, gyógykezelésre szoruló madarakat, és felnevelésre szoruló fiókákat tarthatják, gyógyíthatják, a maradandóan károsodott, nem visszaengedhető példányokat pedig oktatási, nevelési, ismeretterjesztési célra bemutathatják, tenyészthetik. Munkájukat a KöTeViFe-k felügyelik. Fentiek ügyében a Madárkórház Alapítvány és a Vadmadárkórház Természetvédelmi Alapítvány a társszervezetekkel és intézményekkel felvéve a kapcsolatot jogszabály-módosító intézkedést kér a minisztériumtól.